Az életmentés családi hagyomány

Bagyó Sándor az egyike azoknak, akik talán a legtöbbet tette a vizek – főleg a Balaton – közelében mozgó emberek életéért és biztonságáért. Ő ugyanis a vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának alapító elnöke.

Sándor életútja Svájcban, a Genfi-tó partján indult. Édesanyja úszó, édesapja vízilabdázó. Ezzel életének fő iránya eleve elrendelt lett. Édesapja már a hatvanas években ott oktatta az ifjúságot a vízi sportokra, főleg a vízisíelésre, de már a Bold’Oron is vitorlázott és életmentésért is kitüntették.

Az édesapa két fiútestvére pedig Magyarországon volt a vízi rendőrség állományában. Sándor ebbe a környezetbe született. 1975-ben költözött Magyarországra a visszatérő édesapjával. A Keszthelyi Yacht Klub elődjében, a Petőfi SC-ben kezdett vitorlázni.

Nem folytatta a viszonylag korán elkezdett versenyzői pályafutást, inkább a túravitorlázás felé fordult. A nyolcvanas években Keszthelyen megszűnt a vízi rendészeti őrs. Dr. Szép László elnökletével megalakult az első ilyen civil szervezet, a Keszthelyi Vízimentő Egyesület, amelynek alelnöke és technikai vezetője – milyen kicsi a világ – Sándor édesapja lett.

Sándor ekkor, egészen fiatalon kapcsolódott a hazai vízi mentés ügyéhez. Mivel jól beszélt nyelveket, külföldi szervezetekhez küldték tanulni. 1991-ben Budapesten tartották a Nemzetközi Életmentő Szövetség oktatói tanfolyamát, ahol diplomát szerzett.

Emellé megszerezte a Nemzetközi Vöröskereszt diplomáját Németországban. Ettől kezdve nem lehetett megállás. Oktató tréneri akkreditációt szerzett a régióban, és ez elég ok volt, hogy minden szabadidejét, pénzét és energiáját az ügy mellé állítsa. Civil foglalkozása, a mentőzés mellett itthon és külföldön minden lehetőséget kihasznált arra, hogy oktatásokra, továbbképzésekre járjon és tanfolyamokat tartson. Oktatói pályafutása során több mint háromezer ember képzésében és vizsgáztatásában vett részt.

A teljes cikk az Aqua Magazin 131. számában olvasható.