A világörökség része lehet a Balaton-felvidék

A Balaton-felvidék méltó rá, hogy kultúrtájként a világörökség részévé váljon.

A Tihanyi-félsziget és természeti környezete már 1993 óta szerepel a tíz tagból álló magyar világörökségi várományos listán, 2003-ban csatlakozott hozzá a Tapolcai-medence a tanúhegyekkel, valamint a Hévízi-tó, 2008-ban a Káli-medence és Balatonfüred reformkori városrésze, végül 2015-ben a keszthelyi Festetics-kastély és parkja. A siker esélyét erősítheti, hogy 2023-ban Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa, és a programsorozathoz csatlakoztak a tó északi parti települései is.

A kultúrtáj a legösszetettebb kategória – magyarázta Sándor Péter, a Balaton Világörökségéért Alapítvány kurátora –, ezért a világörökség-pályázathoz nagyon sok szakterület együttes munkájára van szükség, a műemlékvédelemtől a természetvédelmen, geológián, néprajzon át a kultúrantropológiáig. Ez a régió nem érintetlen, így kizárólag természeti kategóriában a sikeres pályázatnak nincs esélye. Az tehát a feladat, hogy megtaláljuk azt a közös pontot, amelyre ennek a területnek az értékeit fel lehet fűzni.

Jelenleg nyolc világörökség-helyszínünk van, ezek mellé kellene felemelni a Balaton-felvidéki Kultúrtájat. A címmel nem kizárólag a dicsőség érkezik meg, hanem a turisták is, ami fellendítheti a régió gazdaságát. Egyre több a világörökség-turista, akinek drága az ideje, ezért csak az útikönyvekben található látnivalókra kíváncsi. Viszont sok a pénze, tehát a világörökségi helyszínen a rövid idő alatt is sokat költ, bár a megnövekedett vendégszámnak nem minden helyi örül. A cím építésügyi korlátozásokkal is járhat, amikhez ugyanakkor a világörökségi vidékeken élők már hozzászoktak, mivel olyan régiókról, településekről van szó, ahol a szigorúbb természet- vagy örökségvédelmi előírások a világörökségi státusz nélkül is érvényben vannak.

A Balaton-felvidék geológiai alakzatai vulkanikus működés utóhatása nyomán keletkeztek, erre épült rá a szőlő- és fürdőkultúra. A legnagyobb kockázat, hogy a döntéshozókra nagy beépítési nyomás nehezedik. Ha a kis borospincék helyére társasházak, szállodák épülnek, az nem a szerves fejlődés része, hanem antropogén terhelés. Húsz éve jóval bizalmatlanabbak voltak a tervvel szemben a helyi polgármesterek, illetve a lakosok – mondta Sándor Péter. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrejötte után lassan hozzászoktak a korlátozásokhoz, megtanulták a fenntarthatóság fogalmát. Egyre többen értik meg közülük, hogy a Balaton-felvidéknek nem az a hosszú távú érdeke, hogy sűrűn lakott agglomerációvá váljon. Ez nem rövidtávfutás – mondta Sándor Péter. – Az a kérdés, hogy a tendenciák és kockázatok mentén meg lehet-e találni azokat az egyetemes értékeket, amelyek köré a sikeres világörökség-pályázat felépíthető. És csak akkor szabad benyújtani, ha a világörökségi címmel az itt lakók is jól járnak – írta a sonline.hu.

fotók: info-budapest.com, dailynewshungary.com, onejive.com