A Balaton szenvedélyes festőnője

Ha a Balatonra és a vidékkel kapcsolatos művészeti alkotásokra gondolunk, eszünkbe juthat Udvardi Erzsébet festőművész neve.

Udvardi Erzsébet nem a Balaton vidékén született, hanem Baján, 1929-ben. Életének meghatározó éveit töltötte itt, gyermekkorának nyugalma, családja vallásos békéje jó indulási alapot jelentett számára. Kézügyessége, rajzkészsége már megmutatkozott a korai években, így került a híres Rudnay Gyula festőművész szabadiskolájába, majd a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ben fejezte be tanulmányait. Bajai éveiben elsősorban temperával és akvarellel készítette szép csendéleteit, portréit. Majd 1958-ban jött az első nagyobb siker: Gross Arnold portréjának megfestésével nevet szerzett magának. Ekkoriban rajztanárként dolgozott, és egy osztálykirándulás alkalmával járt a Balatonnál. Azonnali szerelem lett a találkozás, olyannyira, hogy 1959-ben Badacsonytomajra költözött. Nem vált rögtön a Balaton festőjévé, mert bevallása szerint hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy valóban megtalálja egyedi és utánozhatatlan stílusát. A kísérletezésben és az alkotói elvonulásban társa lett férje, Tamás István író.

A festő központi témája az 1970-es évekre a Balaton és vidéke lett. Mindez az 1980-as évekre kiegészült a bibliai inspirációkkal, irodalmi művekhez készített illusztrációkkal. Olajképein, pasztelljein ekkortájt már sajátos, csak rá jellemző stílust, technikát láthatunk, az aranyfüsttel és ezüstpapírral létrehozott díszítést, amelyek a tó felületén tükröződő nap, hold fényeit és a színek játékát szimbolizálták, igen élethűen. Balatoni tájképei mellett bibliai képei a balatoni templomok – Badacsonytomaj, Badacsonyörs, Ábrahámhegy, Keszthely, Eszterháza, Vaja, Hévíz – oltárait díszítik.

Festményeivel bejárta a világot, és szinte minden elismerést megkapott. A Munkácsy- és Kossuth-díjas alkotó festői nagysága alázatában, csendes, kedves személyiségében, a természet szeretetében, a barátok tiszteletében, a Balaton csodálatában rejlett. Utolsó festményét 2013-ban már nem tudta befejezni, az a hatalmas műhelye állványán maradt, témája beszédes: a damaszkuszi utat megjáró Szent Pál alakja látható rajta – írta a helloveb.hu.