A természet visszavág a sok beton miatt

A Balatonnál is azt játsszuk, amit más területeken, hogy a fejlesztést betonból szeretnénk megoldani. Turisztikai létesítményeket építünk, minél közelebb a parthoz, lebetonozzuk a partot, irtjuk a nádat.

A természeti tőke fenntartása nem szerepel megfelelő helyen a fejlesztési elképzelésekben, ami megbosszulja magát – kemény szavak, de nem akárki mondta őket, dr. Bartus Gábor*, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács titkára fogalmazott így egy balatoni rendezvényen. Aztán folytatta: „a XX. század során megduplázódott az emberek születéskor várható élettartama. Jólétet akarunk az erőforrásaink kifosztásával, amin változtatni kell önkorlátozással, mert így nem maradhat fenntartható a fejlődés”.

Építkezzünk, vagy a tudásba fektessünk inkább?
Az országok közötti jóléti vetélkedésben nagy szerepe van a fenntarthatóságnak. Ez pedig nagyban függ attól, a befektetéseink hogyan oszlanak meg a természeti tőke, a társadalmi tőke, a humán tőke és a fizikai tőke között. Egy történész különböző civilizációk bukását vizsgálva arra jutott, hogy a legtöbb kudarc az a természeti erőforrásokkal való rossz bánásmódból következett be. Régen ez még globálisan nem jelentett gondot, de ma már igen.

Magyarország speciális problémája, hogy a fizikai tőketípuson kívül a többibe nem fektet be megfelelő módon, emiatt felzárkózási trendünk elég lapos, egyre több ország hagy le minket. 2019-ben hihetetlen módon mindenkit „agyonvertünk” a fizikai tőke felhalmozásában. A humán tőke terén ugyanakkor masszív lemaradások látszanak.

Mit mutat az aszfaltozási hajlam, és a diákok tudása
2012-óta tartjuk a lépést GDP-növekedés terén a többi kelet-európai uniós tagországgal, sőt 2017–2019-ben a mi növekedésünk volt az egyik legmagasabb. Ezt a fizikai tőkébe való befektetésünkkel értük el. A magyar GDP-növekedésnél is nagyobb ütemben, mondhatni drámaian nőtt a hazai anyagfelhasználásunk, a gazdaságon keresztülmenő alapanyagok mennyisége. Egy fejlett országban ez abszurd helyzetnek számít.

Ha megnézzük, hogy az elmúlt években az európai uniós országok mennyire szorgosan aszfaltozták, betonozták le a rendelkezésükre álló területeket, akkor Magyarország a harmadik a sorban a görögök és a szlovákok után. Ha megvizsgáljuk azt is, hogy a középiskolai tanulók képességének alakulását mutató PISA-teszteket mennyire sikeresen oldották meg az uniós országok diákjai, pont fordított a sorrend. A legrosszabb kollaboratív feladatmegoldó képességgel a görög, utána a szlovák, majd a magyar diákok rendelkeznek. Látnivaló, hogy nemcsak a GDP a lényeg, hanem hogy miből származik a gazdasági növekedés.

Magyarország fenntarthatósági kihívása
Egyrészt, mint a világ minden részén, nekünk is meg kell küzdenünk azzal, hogy a természeti tőkét hogyan óvjuk meg. Másrészt rá kellene venni magunkat, hogy a humán és társadalmi tőkébe való befektetés javítására összpontosítsunk, kiegyensúlyozva a fennálló egyenlőtlenséget.

Nemcsak a kormányok, a lakosság is tehet a fenntarthatóságért. Például vásárlásunkkal szavazunk, inkább arra költünk, hogy megszüntessük a házunk energiapazarlását, vagy befizetünk egy távoli egzotikus, repülőgépes utazásra.
Mindenhol, így a Balatonnál is kell tartani attól, hogy a természet „visszavág”, ha a természeti források fenntarthatóságára nem figyelünk. Ha nincs nádas, a vízminőség változni fog. Az építkezés a legnagyobb ökológia lábnyomú tevékenység, a természet eltüntetésében ennek van a legnagyobb szerepe.

A Balatonnál a turizmus egy fontos fejlesztési szempont. A járvány nyomán a turisztikai nyomás erősödni fog, erőteljesen nő a belföldi kereslet. Azt gondoljuk, erre válasz a kínálat növelése, még több szállodát építünk.

Ám építeni csak nagyon megfontoltan szabad. A Balatonnál például mérlegelni kell a partok beépítésénél, hogy mi a természetes partok ökológiai funkciója. Mi fog elveszni, ha azt szállodasorral helyettesítjük? A tágabb fenntarthatósági probléma pedig az, hogy amit a szállodasor fejlesztésére költöttünk, azt máshol nem költhetjük el.

Van pozitív eleme is magyar gazdasági fejlődésnek
Nem lehet azt mondani, hogy a mostani magyar gazdasági társadalmi fejlődés minden kétséget kizáróan fenntartható pályán halad, de sehol máshol nem része a fenntarthatósági gondolkodásnak a demográfiai viszonyok kezelése, a gyermekvállalás támogatása. Pozitívum az is, hogy a munkaképes korú lakosságnak az uniós átlagot meghaladó hányada áll munkaviszonyban.

*dr. Bartus Gábor a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének adjunktusa

fotók: figyelo.hu; turistamagazin.hu; portfolio.hu; nlc.hu; valaszonline.hu; welovebalaton.hu

forrás: hirbalaton.hu

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!