A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a viking hajósírok meglehetősen ritka leletnek számítanak még Skandinávia területén is.
A hajósírok olyan temetkezések, amelyek során az elhunytat a földbe helyezik, azonban egy csónak szolgál koporsóként. Egy ilyen temetés azzal kezdődött, hogy a tengerparton talált kövekből egy kisebb rakást készítettek, amelyben egy hajóalj alakú besüllyesztést alakítottak ki. Ebbe helyezték a csónakot az elhunyttal együtt. A holttestet különféle tárgyakkal vették körül, majd az egészet kövekkel töltötték fel.
A régészek szénizotópos vizsgálatokkal kiderítették, hogy a Skóciában feltárt hajó a 9-10. századból származik. Az azóta eltelt ezer év alatt mind a csónak, mind a holttest szinte teljesen elporladt, de így is sok mindent kideríthetünk a temetés körülményeiről, illetve az elhunyt személyéről.
A lelőhelyen megtalált 213 szög, valamint a hajótest talajba nyomott alakjából kiszámították, hogy egy 5 méter hosszú csónakról lehetett szó, amelyet valószínűleg egy nagyobb hajó kísérőjeként szolgáló evezős járműként alkalmaztak. A sírt megtöltő köveket pedig minden bizonnyal egy közeli, még az újkőkorban emelt sírhalomból hordhatták oda.
Az elhunyt viking testéből mindössze két őrlőfog maradt meg, így ez alapján a testét nem tudták rekonstruálni, és a nemét sem lehet meghatározni. Az ilyesfajta nyitott kérdések megválaszolásához a régészek előszeretettel nyúlnak a sírmellékletben talált tárgyak vizsgálatához. Ezek között szerepel kard, fejsze, lándzsa, ivókürt, pajzsdudor, köszörűkő, sarló, egy gyűrűs tűző és egy üst is. A sír gazdagsága egyértelműen jelzi, hogy az elhunyt egy előkelő harcos lehetett – írta a mult-kor.hu.
