Ha most vágnál bele a szörfözésbe, amin itthon a széllovaglást, windsurföt értjük, akkor szembesülsz azzal, hogy egy új nyelvet kell megtanulnod. A windszörf nyelve németalapú, de mára angollal kevert magyarosított, a vitorlázásban is használatos szavakból áll, emiatt kissé zavaros, de nem bonyolult.
Lássuk a szörf alkatrészeit. Először természetesen mindenkinek a deszka jut eszébe, annak az alján hátul az uszony, a szkeg (fin) található. Kisebb deszkáknál ebből lehet kettő egymás mellett (twin), három (thruster) vagy akár négy (quad) is, szimmetrikus elrendezésben. A felfogatásuk szerint van US-box: alulról egy csavar, slotbox: alulról két csavar, powerbox: felülről egy csavar, tuttle box: felülről két csavar rögzítéssel. Néhány speciális típust nem említettem, de ezek a leggyakoribbak, és fontos, hogy csak a megfelelő szkeget tudod a deszkába helyezni, és ez vásárláskor általában a deszka tartozéka.
Kezdő deszkáknál középen van egy többnyire teljesen behajtható svert (daggerboard), ami lassú haladáskor csökkenti az oldalra sodródást. Ezekkel könnyen tanulhatsz gyenge szélben. Nagyobb tempónál (kb. 20 km/h felett) erre már nincs szükség, ezért lehet behajtani. Néhány tanulódeszkánál a behajtható svertet egy alulra középre becsavarozható nagyobb szkeggel helyettesítik, és mivel ehhez szerszám kell, ezért már a parton el kell döntened, hogy szeretnéd-e használni. Ha a kiválasztott deszkához nem kaptál szkeget, akkor a helyes választáshoz kérd a szörfboltosok segítségét.
A szkeg alakja, anyaga és mérete elég változatos, függ a szörfdeszka stílusától, méretétől, a szörfös súlyától, tudásától, a deszka szélességétől, a vitorla méretétől és még a víz mélységétől is. Összetett egyenlet, aminek a megoldókulcsa a tapasztalat.
A deszkán vannak szivacsozott lábtartó papucsok (footstraps) is, amikkel siklás közben közvetlenül és határozottan irányíthatod a szörföt, a lábad nem csúszik le róla. Tanuláskor erre még nincs szükség, de később a papucsok helyes beállítása több eséstől és lábsérüléstől menthet meg. A papucsokat a deszkába épített helyekre (inzert) csavarozhatod, a deszkát megfúrni tilos. A gyártók több inzertet tesznek a deszkákra, ezekkel finomhangolhatod a tempód és fordulékonyságod. Azokon a részeken, ahol a legtöbbször állsz (a papucsoknál), puha EVA szivaccsal fedik a deszkát, ezek a footpadek kényelmesebbé teszik a szörfözést, a talpad nem fog fájni több nap után sem.
A deszkára a vitorlázatot az árbóctalp (mastbase) segítségével kell rögzíteni, ami a deszkába – az árbócsínbe – csavarozható egy négyzet alakú anya segítségével. Sínre azért van szükség, mert az árbóctalpat teheted a deszka orra felé vagy hátrébb. A tervezők a középállást ajánlják, de nagyobb szélben a vitorlát tedd kissé előrébb, akkor stabilabb lesz a siklásod, vagy ha kisebb vitorlát használsz, akkor azt kissé hátrébb. Természetesen a tapasztalaton sok múlik, hogy a fordulékonyságot, a végsebességet vagy a korai megsiklást választod-e induláskor. Az árbóctalpat még a parton állítgasd, ne a vízben! Az árbóctalp maga egy gumicsukló, amit a fent említett módon kell rögzíteni a deszkára.
A hagyományos gumicsukló, a Boge egy homokóra alakú gumi, amit nehezebb szerelni vagy cserélni, de tartósabb vagy a modernebb a Tendon, ami egy pici hengeres és hajlékony rúd, amit átmenő csavarokkal rögzítettek. Nagyon fontos alkatrész, mert ha elszakad, akkor megszűnik a kapcsolat a deszka és vitorlázat között, a deszka elúszhat, a vitorla elsüllyedhet. A legtöbb árbóctalpnál éppen ezért van egy biztonsági heveder vagy kötél, ami baj esetén egyben tartja a felszerelést.
Az árbóctalpak szinte kivétel nélkül PIN-rendszerűek és kompatibilisek egymással, ami azt jelenti, hogy a gumicsukló felett egy fém alkatrész áll ki egy horonnyal, amire az árbóctoldót (hosszabbítót) kell rápattintani, és így bármilyen vitorlázat bármilyen deszkára felszerelhető. Szétszereléskor ezek gombbal egy mozdulattal könnyen oldhatók. A toldók különböző hosszúságúak, általában 30 vagy 45 centiméteresek, és ezekkel állítható be az árbócnak a vitorlához szükséges méretre. Természetesen igazodni kell az árbóchoz, azaz ha SDM árbócod van akkor SDM, ha RDM árbócod van akkor RDM toldóra lesz szükséged. Az SDM árbóc aljának belső átmérője 48mm, az RDM-e 32mm. Könnyen meg tudod különböztetni őket. Az árbócok sztenderd méretekben készülnek 340, 370, 400, 430, 460, 490 méretekben. Mindig a vitorlához kell az árbócot választani hosszban és karakterisztikában is, de ennek kifejtéséhez kevés lenne a cikk terjedelme.
A vitorlát egyszerűen csak rá kell húzni az árbócra, majd a toldón lévő csigasorral egy kötéllel le kell feszíteni (downhaul). A vitorlának az része az árbóczsák, amibe betolod az árbócot, míg a vitorla teteje lehet nyitott (variotop) és zárt. Ha variotopos, akkor hosszabb árbócot is bele tudsz tenni, mint az előírt. A vitorlák anyaga ma általában monofilm, azaz egy áttetsző vékony, de erős fólia vagy ennek az anyagnak szálakkal erősített, színezett variánsa, x-ply, q-ply, bi-ply. A vitorlák alakja már rég nem háromszög, hanem speciális kontúrral rendelkező szárnyprofil, az eredeti forma annyiban maradt meg, hogy az alja és a teteje, illetve a bummal kifeszített vitorla hátsó szeme távolról nézve háromszögszerű.
A bum (boom, gabelbaum) az az alkatrész, ami egyrészt kifeszíti a vitorlát, másrészt ebbe kapaszkodva irányíthatod a szörföt. Ez többnyire alumínium, de az igényesebb, merevebb darabok már karbonkompozitból készülnek. Mindig állítható hosszúságúak, így több vitorlához is használhatók. A bum eleje (front) egy csat, amivel a felszerelése egyszerű és stabil. Mivel az árbóc lehet vékonyabb RDM vagy vastagabb SDM, ezért a legtöbb bumot kivehető RDM-szűkítő adapterrel árulják, de az SDM árbóchoz nem kell ilyen. A hátsó részén (outhaul) csigával és egy farkasfogba akasztott kötéllel tudod a vitorlát könnyen megfeszíteni, illetve trimmelni, azaz beállítani a vitorlára írt ajánlás szerint. Ahol kapaszkodsz, ott az alu- vagy karboncső puha burkolatú grippel van ellátva. A bumra lehet felszerelni a karok tehermentesítését biztosító trapézköteleket (harness lines, trapez tampen) egy-egy tépőzárral mindkét oldalra. Ne felejts el felhúzó kötelet (startschot, uphaul) kötni a bum elejére, hiszen ennek segítségével tudod a vitorlád a vízből kihúzni addig, amíg a vízből indulás (wasserstart) nem megy.
A modern vitorlák szárnyprofilját a hozzá passzoló árbóc és a vitorlába varrt, de kivehető és feszíthető latnik (batten) biztosítják. A számuk annyira meghatározó, hogy például a wave (azaz hullámokba tervezett) külön kategória a 4 latnis vagy 5 latnis vászon (4-batten-sail vs 5-batten-sail). Egy vitorla annál merevebb, minél több latni van benne, a nagyobb szlalomnak (sebességre tervezett, sík vízre való vitorlák) több latnija van, sőt! Kemberek (camber) segítségével a latnik megtámaszkodnak az árbócon annak érdekében, hogy a vitorla profilja és súlypontja ne változzon extrém terheléskor sem.
(Cikkünk az Aqua Magazin 172. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)
