Az olimpiai és világbajnoki negyedik Vadnai Jonatán aranyérmes lett a vitorlázó ILCA 7 hajóosztály Dublini-öbölben rendezett világbajnokságán.
Két éremfutamot rendeztek vasárnap a Dublini-öbölben az ILCA 7-es világbajnokságon, amelybe Vadnai Jonatán az Arany-csoport 5. helyén jutott be. Az elsőben a magyar vitorlázó a 4. helyet szerezte meg, amivel összesítésben a 8. helyre csúszott vissza, de a második futamot elképesztő teljesítménnyel megnyerte, így a végső összesítés során, elképesztően szoros csatában az élen végzett 47 ponttal, mindössze egy-egy ponttal megelőzve a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok ausztrál Matthew Wearnt, valamint a kétszeres Európa-bajnok brit Michael Beckettet.
Az olimpiai 4. helyezett, Európa-bajnoki ezüstérmes Vadnai Jonatán ennél szebben és elegánsabban nem is zárhatta volna le az idei versenyszezont: annak ellenére, hogy remekül sikerült a téli felkészülése, betegségek miatt nem alakult valami jól neki az év első két Grand Slam-versenye. A horvátországi Európa-bajnokságon is 9. lett, pedig többet várt magától, de fizikailag még nem állt teljesen készen a sikerre. A Los Angeles-i GS-versenyen azonban már 4. helyen végzett, és nagyon jó előjelekkel várta az írországi vb-t is – már csak azért is, mert júniusban a helyszínen edzőtáborozott, hogy felmérje a terepet.
– Mit érzett, amikor a nyolcadik helyről várta a második éremfutamot?
– A visszaesés csak átmeneti állapot volt, sőt úgy futottunk be, hogy mindenki közel került egymáshoz, és nagyon motivált, hogy az éremesélyesek is ott vannak. Az edzőm átszámolt mindent és azt mondta, nincs mese, az utolsó futamot meg kell nyerni, és bármi lehet belőle.
– Mi történt az utolsó futamban? Hogyan tudott nyerni?
– Egy hullámvasút volt, mint az egész hét. Precízen rajtoltam az első helyen, de elfordult a szél, és csak negyedikként értem az első bójához. A hátszelemet elrontottam, és középen ragadtam szél nélkül, leestem a 8-9. helyre, ezért úgy döntöttem, hogy a tiszta szeles bal oldalra megyek ki. Sikerült jól olvasni a körülményeket, újra feljöttem, és most nem követtem azt a hibát, hogy középen maradtam, így életem legjobb hátszelével sikerült megkerülnöm a csapatot, és megnyertem az utolsó futamot.
– A kvalifikáció és az aranycsoport után már érezte, hogy ebből vb-érem lehet?
– Igen, de a szombati rossz helyezések visszavettek az esélyeimből, védekező pozícióból támadóba kerültem az éremért folytatott harcban. Ez a helyzet nem esett jól, mert előtte egész héten jól mentem, és a kényelmes 2-3. helyről így az 5. helyen kerültem be az éremfutamba, ott volt rajtam az egész mezőny. Azt viszont tudtam, hogy meg kell vernem az ausztrál riválisomat a végén.
Most otthon ünnepelni fogok a családdal és hazai vitorlásokkal, de nem távolodom el a hajótól, néhány napra rá a Garda-tóra megyek edzeni egy hidrofoilos repülő hajóval, hogy abban is előrelépjek, mert szeretném tartani a lépést a technikai fejlődéssel. Három hetem van feltöltődni, szeptember végén már kezdődnek a profi edzések Splitben.
(forrás: nso.hu)
