Egy friss szakértői jelentés szerint a későn beköszönő nyári monszun megóvta az ausztrál keleti part mentén fekvő Nagy-korallzátony egyes részeit a további káros hőhatástól.
Az ausztrál állami tengerkutató intézet (AIMS) már 40 éve vizsgálja a korallzátonyt. A tudósok most a regenerálódás biztató jeleiről számoltak be. A jelentés szerint az említett régiókban enyhén nőtt a kőkorall-borítottság, északon például 30-ról 35,1 százalékra emelkedett 2025 augusztusa és 2026 júniusa között. Délen ugyanakkor minimális csökkenést tapasztaltak.
Az AIMS adatai szerint 2025-ben a hatodik tömeges korallfehéredés zajlott le a Nagy-korallzátonyon 2016 óta, amely azonban jóval kisebb mértékű és kevésbé súlyos volt, mint az egy évvel korábbi. Ezenkívül 2026 elején regionális korallfehéredés következett be az északi és a középső régióban. A fehéredés hatása többek között attól függ, milyen erősen és mennyi ideig vannak kitéve a korallok a tengeri hőhatásnak. A kifehéredett korallok rendkívüli terhelés alatt állnak, de gyakran nem pusztulnak el, és ha a stresszforrás megszűnik és csökken a hőmérséklet, képesek regenerálódni.
A korallzátony azonban továbbra is veszélyben van. Mike Emslie, a hosszú távú megfigyelési program vezetője arra figyelmeztetett, hogy a hőre különösen érzékeny Acropora-korallok ugyan gyorsan képesek regenerálódni, de egy súlyos fehéredés esetén akár egy éven belül tönkremehetnek.
A világ legnagyobb korallzátonya 1981 óta az UNESCO-világörökség része. Az űrből is látható természeti képződmény egyre nagyobb veszélynek van kitéve az óceánok felmelegedése miatt. A korallok pusztulásához azonban más tényezők is hozzájárulnak, ilyenek a rossz vízminőség, a korallokkal táplálkozó töviskoronás tengericsillagok, valamint a ciklonok és a viharok – írta a turizmus.com.
