Kínai porcelánt és európai luxuscikkeket hoztak a felszínre a norvég partoknál egy 18. századi hajóroncsból a Norvég Tengerészeti Múzeum szakemberei.
A rendkívüli mélységben végzett régészeti feltárás nemcsak egy ismeretlen kereskedőhajó rakományát mentette meg, hanem bizonyítja a víz alatti régészet legújabb technológiai vívmányainak hatékonyságát is, új adatokat szolgáltatva a kora újkori globális kereskedelemről.
A Skagerrak-szoros déli részénél, mintegy hatszáz méteres mélységben nyugvó roncsot eredetileg egy tengeri mentővállalat tulajdonosa fedezte fel. A múzeum és a hatóságok tájékoztatása alapján a roncsból szorosan egymásra rakott kék-fehér kínai porcelántálakat, serlegeket, textíliákat, gabonát, valamint csillárok alkatrészeit hozták a felszínre.
Andreas Bjelland Eriksen norvég klíma- és környezetvédelmi miniszter hivatalos közleményében hangsúlyozta a lelet kiemelkedő tudományos értékét és a feltárás során alkalmazott technológia innovatív jellegét. A kutatók jelenleg is dolgoznak a hajó pontos eredetének, úti céljának és a rakomány részletes összetételének meghatározásán, mivel az elsüllyedt vitorlás identitása egyelőre ismeretlen.
A leletegyüttes kormeghatározása az 1700-as évek közepére teszi a hajótörés időpontját. Ez az időszak az európai tengeri kereskedelem egyik legintenzívebb korszaka volt, amikor az ázsiai luxuscikkek iránti kereslet robbanásszerűen megnőtt. A kék-fehér kínai porcelán presztízsterméknek számított az európai tehetősebb rétegek körében, amelyet a különböző nemzeti kelet-indiai társaságok hatalmas mennyiségben importáltak a kontinensre.
A lelőhelyül szolgáló Skagerrak-szoros, amely az Északi-tengert köti össze a Balti-tengerrel, a korszak egyik legforgalmasabb és egyben legveszélyesebb navigációs útvonala volt, ahol a balti és oroszországi piacokra tartó kereskedőflották áthaladtak.
A feltárás tudományos jelentőségét a szélsőséges környezeti feltételek is növelik. A hatszáz méteres tengeri mélységben uralkodó állandó hideg és oxigénhiányos közeg gyakran kiválóan konzerválja azokat a szerves anyagokat is, amelyek sekélyebb vizekben gyorsan megsemmisülnének. Az épségben maradt textíliák és a gabonaleletek laboratóriumi elemzése a jövőben pontosabb képet adhat a 18. század közepi globális és regionális elosztási útvonalakról, valamint a korabeli áruszállítás logisztikai módszereiről az északi vizeken – írta a mult-kor.hu.
