A Magyar Búvár Szakszövetség szerint a víz alatti hoki szakág erős időszak előtt áll az idén. A sportág népszerűsége tovább nő, a hazai klubok pedig egyre több utánpótlás‑ és családi programmal vonzzák az új játékosokat.
A szezon egyik kiemelt eseménye a Búvár Ifjúsági és Családi Nap volt, amelynek a kínálata tovább bővült: a résztvevők a víz alatti hoki mellett apnea‑, uszonyosúszó‑ és fotósbemutatókat is kipróbálhattak. A szövetség célja, hogy a sportágat minél szélesebb közönséghez juttassa el, és új belépőket vonjon be a klubéletbe.
A sportot Angliában találta ki Alan Baker 1954-ben, aki az akkor újonnan alapított Déltengeri Víz alatti Szövetség (Southsea Sub-Aqua Club) tagja volt. A játék eredeti célja az volt, hogy visszatartsák az új tagokat, hogy elhagyják a klubot a téli hónapokban, amikor is túl hideg volt a tenger vize a búvárkodáshoz. Itt, a Southsea Sub-Aqua Clubban játszotta Baker először a vízihokit búvártársaival, többek között John Ventham- mel, Jack Willisszel és Frank Lillekerrel.
Eredetileg Octopushnak nevezték el a játékot (és Nagy-Britannia területén még ma is főleg ezen a néven hivatkoznak erre a sportra). A szabályok szerint a játékhoz két, 8 fős csapatra, egy ütőre emlékeztető kis tolópálcára, egy borítás nélküli korongra és egy kapura volt szükség.
Az első szabályokat 1954-ben próbálták ki egy kettő a kettő elleni küzdelemben. Ugyanebben az évben már cikk is jelent meg erről az új sportról a Neptune-ban, ami a hivatalos kiadványa volt a Brit Víz alatti Szövetségnek (British Sub-Aqua Club). Az első klubok közötti bajnokság 1955-ben volt, amelyen három csapat vett részt, a Southsea, a Brighton és a Bournemouth. A bajnokságot a Southsea nyerte, amely azóta is előkelő helyet foglal el a brit nemzeti mezőnyben.
A játék először Kanadába került át, 1962-ben Norm Liebeck által, majd tíz évvel később megalakult a UHABC vízihoki egyesület, amit már az állam is támogatott. A későbbi lényeges változtatásoknak köszönhetően (felszerelés, csapatlétszám, stb.) egy nemzetközileg elismert és kedvelt sportággá nőtte ki mára magát a vízihoki.
A sportág 1995 óta létezik Magyarországon. Budapesten, Kecskeméten, Szolnokon, Egerben tömegsportjelleggel indult. 1998 óta versenyszintre nőtte ki magát a magyar mezőny, és jelenleg két városban van aktív vízihokicsapat, Budapesten három csapat van, az Egyszusz, Magyarország eddigi egyetlen női csapata, a Hokimaki és a másfél éve alakult Kund, míg a pécsieké a Pécsi Piranhák.
Szabályok
A vízihokit egy 25×15 méteres, legalább 2 méter mély medence alján játsszák. Egy csapat 10 főből áll, ebből hat az aktív játékos és négy a csere. A meccs folyamán folyamatos a csere, egy mérkőzés kétszer 15 perces félidőből áll. A játékosok uszonnyal, maszkkal és légzőcsővel vannak felszerelve.
A játék lényege, hogy egy másfél kilós műanyaggal bevont ólomkorongot a játékos az ütőjével az ellenfél 3 méteres kapujába juttassa. Három bíró vezeti a mérkőzést, ebből kettő a vízben, egy – a főbíró – a partról irányítja a játékot.
A játék szabályai megengedik a kemény és energikus játékot, de határozottan fellépnek a durva, sportszerűtlen és passzív játék ellen. A büntetés szabadlövés, büntető vagy kiállítás is lehet.
