Az utóbbi időszakban újra felerősödtek a Balaton jövőjéért aggódó nézetek. Elsősorban a tó alacsony vízállása került a figyelem középpontjába, holott a szakértői álláspont meglehetősen egységes: a tó nincs közvetlen veszélyben.
A klímaváltozás miatt biztos alkalmazkodásra lesz szükség, ugyanakkor az ember sajátja, hogy a hosszabb lefolyású folyamatok veszélyét nem méri fel reálisan, nem tudja, vagy nem akarja megérteni a későbbi, sok esetben a rá már nem vonatkozó veszélyeket.
A Balaton alacsony vízszintje azonban mindenki számára látható, ráadásul elrettentő példaként szolgál a tihanyi Belső-tó is, amelynek vízmennyisége drasztikusan csökkent az elmúlt egy évben. Ezzel szemben nem a vízállás a probléma, a hidrológusok hangsúlyozzák: a tó vízszintje természetes módon ingadozik, a jelenlegi vízszint egyáltalán nem rendkívüli.
A Balaton vízjárása mindig is szélsőségesebb volt, mint amit a közvélekedés feltételez. A 2000-es évek elején például a mostaninál jóval alacsonyabb szinteket is mértek. A szakma jelenlegi álláspontja szerint a mostani vízmennyiség tehát nem veszélyezteti közvetlenül sem az élővilágot, sem a tó használhatóságát.
Fontos viszont különválasztani a vízszintet és a vízminőséget. A kutatások szerint jelenleg a Balaton vízminősége összességében jó, de vannak aggasztó jelek. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatója több fórumon, többek között a Balatonfüreden tartott előadásában is hangsúlyozta, hogy a tó jelenlegi vízszintje önmagában ugyan nem indokol azonnali beavatkozást, de aggasztó folyamat a tó vizének melegedése illetve a drasztikusan emelkedő sótartalma, amely már meghaladja a klasszikus édesvizek jellemzőit.
A megváltozott kémiai környezet a tóban nem őshonos, invazív fajok elterjedésének kedvez, ezek az élőlények rövid idő alatt kiszoríthatják a tó eredeti flóráját és faunáját, – és máris előállt egy jelentős ökológiai átalakulás, amelynek kimenetele kétes.
A valódi kérdés az, hogy a klímaváltozás hatásai miként teszik próbára a sekélysége miatt amúgy is érzékeny Balatont. A korábbinál nagyobb vízpárolgás, a gyakoribb aszályos időszakok, a településekről érkező egyre nagyobb terhelés, a bizonytalan vízutánpótlás illetve a víz alatti rétegvizek megcsappanása mind komoly gondot okozhat. Ráadásul a modellek szerint a század közepére a vízháztartás kezelése jóval nehezebbé válhat, mint ma.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Balaton térségében egymástól eltérő érdekek vannak jelen. A turizmus és az ingatlantulajdonosok stabil, magas vízszintet szeretnének, az ökológusok viszont a tó természetes működését tartják fontosnak. A vízügynek pedig egyre nehezebb lesz a két szempont között egyensúlyozni.
A szakmai javaslatok három fő irány köré rendeződnek. Csökkenteni kell a tó tápanyagterhelését: elsősorban vissza kell szorítani a mezőgazdasági tevékenységekből származó bemosódásokat és szigorítani kell a szennyvízkezelést. Alkalmazkodnunk kell az ingadozó vízszintekhez, rugalmasabb part- és kikötőhasználatra, természetközelibb partszakaszok kialakítására lenne szükség és fel kell készülni az egyre szeszélyesebben jelentkező szárazabb időszakokra.
A jelenlegi adatok alapján a Balaton nincs közvetlen ökológiai válságban, de a klímaváltozás miatt a következő évtizedekben vízháztartása várhatóan egyre érzékenyebb lesz – írta a balatonfured.hu.