Moody DS54 – Minden évszakra, minden égtájra

Néhány évvel ezelőtti megjelenésekor igencsak felkavarta a nagy teljesítményű túravitorlások piacát, pedig valójában „csak” egy sima túrahajó.

A siker olyan értelemben nem volt meglepő, hogy a Moody DS54-est jól méretezték: a Moody 45DS és a 62DS közé pozicionálták, megalkotva az etalon deckszalonos hajót. Nagy szó, hogy majdnem olyan kényelmet nyújt, mint a hasonló hosszúságú katamaránok, a vitorlásjellemzőit tekintve ugyanakkor értelemszerűen egytestűként viselkedik.

Fedélzet
A deckszalon-koncepcióban a jórészt merev tetővel fedett kokpit jelenti a középpontot, amely összeköti a kormányállásokat és a szalont (ami igény szerint konyha-étkező, valamint navigációs helyiség is egyben). Bár a két kormányállást kissé megemelték a kokpit padlójához képest, ez a navigációt és a kikötői manővereket egyáltalán nem nehezíti meg. Mindkét kerék elé került egy-egy konzol, ezeken helyet kapott a gázkar, az elektromos csörlők gombja, az orr- és farsugárkormányok, a vitorlabetekerők kezelőszerve, valamint a multifunkciós Raymarine kijelzők.

A duplázás előnye nemcsak annyi, hogy mindkét kormányállásban megvan az összes lehetőség és információ, de hiba esetén azonnal rendelkezésre áll a tartalék rendszer. Innen irányítható a fürdőplatformmá leereszthető fartükör, ami egy közepes méretű dingigarázst is rejt. A hajóorr felé indulva semmi sincs útban, a magas oldalperem és a kapaszkodók nyújtotta biztonságban előrehaladva megérkezünk az orrkabin tetején kialakított négyszemélyes napozóhoz, amin elfekve pillanatok alatt megfeledkezünk a külvilágról. Az orrsudár elsősorban a horgonyt tartja, másodlagos funkciója, hogy bekötési pontként szolgál a nagyobbik orrvitorlához.

Beltér
A „lemegyek a szalonba” értelmezhetetlen kifejezés a Moody DS54-es esetén, lévén az egy magasságban van a kokpittal. Itt fix berendezési egység az étkező és a navigációs asztal, a konyha sorsáról azonban a leendő tulajdonos dönthet: rakathatja ide, vagy eggyel lejjebb, a kabinok szintjére. A kokpitot és a szalont tolóajtó választja el.

Előnye a fenti konyhának, hogy aki épp ott dolgozik, az sem esik ki a társasági életből, illetve munka közben élvezheti a körpanorámás kilátást és a tetőbe épített panorámaablakon is beáradó fényességet. Hátránya, hogy amikor a hajó balra dől, messze vannak a kapaszkodók-támasztékok. Ennek a problémának a méregfogát húzza ki az alsó konyhás verzió.

Méretét tekintve alig kisebb a VIP-kabin, ahol hosszában és keresztben is elhelyezhető a franciaágy, az alá beépített üzemanyagtartály csak a tárolóhely-kapacitást korlátozza. A motortérben is nagyvonalúan bánik a szabad hellyel, a gép jól körüljárható, az ellenőrzések és javítások kényelmesen elvégezhetők. Minden azt szolgálja tehát, hogy hosszú utakra lehessen indulni vele.

Menet
Gyenge szélben kicsit alulvitorlázottnak érződik a hajó, amin segít a génua, illetve ahogy erősödik a légmozgás, a DS54-es elkezdi elemében érezni magát, így sokáig tartható fent a teljes alapvitorlázat, ami hosszú utakon bizony kifizetődik.

Mindezt úgy, hogy Hanse Csoportból ismert Easy Sailing rendszert alkalmazták: az összes kezelőkötelet hátravezették a kormányállások előtti csörlőkhöz, így kis létszámú legénység (akár egy-két ember) is magabiztosan tudja kezelni a 25 tonnás hajót. Ha pedig rosszra fordul az idő, mindenki behúzódhat a szalon védettségébe, a kormányos pedig a navigációs asztalnál ülve, gombokat nyomogatva irányíthat tovább.

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 150. számában)