Rogač kikötője Šolta szigetének északi partján fekszik, a földdarab egyetlen olyan helye, ahol meg tud állni a komp, vagyis fontos kapcsolati pont a kontinenshez. Ehhez képest meglepő, de csak egy (na jó, kettő) rendes étterem van arrafelé.
Ötven méterre a marinától található a Pasarela pizzéria-étterem, az első (és majdnem az egyetlen) lehetőség, ha normális ételre vágyunk. Így aztán elég sokszor tele van, egyszerűen nem fér be mindenki, aki oda vágyik.
Rogač egyébként annak idején azért jött létre, hogy kikötőül szolgáljon a dombtetőn trónoló Grohote – a sziget legnagyobb és legfejlettebb városa – számára. És egészen odáig el kell menned, ha a címben feltett kérdésre választ akarsz találni. Nagyon ne ijedj meg a dologtól, mert a táv csak egy kilométer. A múltban Grohote afféle fővárosként szolgált, lévén a települést körülölelő mezőkön emberemlékezet óta szőlő- és olívatermesztés folyt. Amit megtermeltek, azt aztán egy az egyben szállították is Splitbe – Rogač érintésével. Mára maradtak az építészeti emlékek és a régimódi földművelésből fakadó hangulat.
Ebédhez-vacsorához a Momčin dvor konobát ajánljuk, ahol nem variálják túl sem az étlapot, sem a fogásokat, de amit kínálnak, az felettébb ízletes. A tulajdonosok eltökéltek, hogy tartják magukat a hagyományokhoz, így olyan ételekre számítsunk, amiket az egész nap a mezőn dolgozó földműves fogyasztana kimerítő napja végeztével. Bár nem a tenger gyümölcseiből készül, de helyi fogásnak számít a főtt borjú házi gnocchival vagy épp a számtalan formában kínált bárányhús, és persze a tintahalas rizottó sem okoz csalódást senkinek. A borkínálat véges, mert a stáb nem hajlandó palackozott bort vásárolni, azt árulják, amit ők állítanak elő, ezt Dobričić néven találod az étlapon.
Mindennek komoly romantikus felhangot ad a terasz fölé boruló citromfa és a három szőlőtőke, melyek ágai egymásba gabalyodva alkotnak természetes tetőt. Mondjuk még egyszer: mindössze egy kilométerre a hajódtól…
Forrás: http://www.sailingeurope.com/blog/where-to-eat-in-rogac-solta
