A tó, amiben több a műanyag, mint a víz

A városiasodás és az aktív bányászati tevékenység súlyos következményekkel jár a bolíviai Uru Uru tónál. A helyzeten a 2016-os aszály csak rontott, látványossá téve a szennyezés mértékét.

Palackok, dobozok, játékok, autógumik a víz felszínén, ameddig a szem ellát. Disztópikus kép, ugyanakkor szemléletes bizonyítéka a káros emberi tevékenységeknek és a klímaváltozásnak. A környékbeli hegyekből folyamatos a szemétutánpótlás, és a 2016-os szárazság hatására drasztikusan csökkent a vízszint, így tovább romlott a víz-műanyag arány.

Helyi önkéntesek próbálnak úrrá lenni a helyzeten, legutóbb április elejére szerveztek szemétszedési akciót, amelynek során a tó felszínéről igyekeztek összegyűjteni a lebegő hulladékot.

Magali Huarachi 28 éves aktivista igen erősen fogalmazott: „Egy olyan szeméttelepen élünk, amit mi, emberek építettünk saját magunknak. A föld elpusztítói vagyunk.”

Pedig Bolívia magashegyi tavait nemzetközi Ramsar-egyezmény védi, többek között azzal a céllal, hogy megőrizzék a vízimadaraknak otthont adó vizes területeket. Az ikonikus Titicaca-tavat lassan megfojtja a szennyezés, valamint a partja mentén terjeszkedő urbanizáció, míg Bolívia második legnagyobbja, az időszakos Poopó-tó 2015-ben annyira kiszáradt, hogy kérdéses, fel tud-e még rendesen töltődni valaha.

Alex Dessard francia környezetvédő – aki már Uyuni vonattemetőjének felszámolásában is részt vett – szintén ott volt a takarításon: „Szörnyű, mennyi szemét gyűlt itt össze bő tíz év alatt. Ideje lenne ezen elgondolkodnunk, felkészülni a jövőre, és az akció után odafigyelni arra, hogy tíz év múlva ne kelljen újra megszerveznünk.”

(forrás: theweathernetwork.com, fotók: dailymail.co.uk, planetcustodian.com)