Az idei szezon eleji balatoni lángosárakat hasonlította össze az Oeconomus Gazdaságkutató. Az elemzés szerint az idén is lesz drágulás, de az idei szezon eleji átlagárak alig változtak a tavalyiakhoz képest.
A sima lángos ára a Balatonon a déli parton május elején jellemzően ezer forint körül alakult, míg az északin kilencszáz forintba került. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi szezonális árakkal, ám tavaly a szezonban volt olyan déli parti lángosozó, ahol a simát is kétezerért adták. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány adatai szerint a sajtos-tejfölös ára a déli parton 1300-1500 forint körül alakul, míg az északin ennél egy százassal olcsóbb.
Vagyis közel sem drágul annyira a termék, és ennek az egyik oka, hogy már az elmúlt négy év alatt drasztikus áremelést hajtottak végre a parti büfék, amit a kutatócég a hamburger, a pontyszelet és a sült krumpli árváltozásával modellezett. A rántott pontyszeletnél az orosz–ukrán háború kirobbanásáig harmincszázalékos árnövekedés volt tapasztalható 2019 májusától, míg a hamburgernél csaknem ötven. 2019 májusától 2022 márciusáig ennyire nem volt magas itthon az élelmiszer-infláció. A sült krumpli árváltozása megfelelt az inflációnak, mivel az említett időintervallumban mindössze húsz százalékkal emelkedett. A háború kirobbanásának pillanatától a pontyszeletnél valamivel kevesebb mint negyvenszázalékos árnövekedés volt, a hamburgernél ötven százaléknál is nagyobb. A sült krumpli ugyanakkor csaknem nyolcvanszázalékos árnövekedést produkált.
Azok a büfék, amelyek egész évben nyitva vannak és a helyieket szolgálják ki, jóval olcsóbbak és azonos minőséget kínálnak. Így fordulhat elő, hogy ezeken a helyeken a lángos, a fröccs vagy a sör nagyjából feleannyiba kerül, mint a parton vagy a városok központjában. Az ilyen helyeken a lacikonyhás egytálételek is olcsóbbak, emiatt itt minden korcsoport és vásárlói kategória megjelenik. Ezek a helyek nem panaszkodnak a munkaerőre és a kereslet gyengeségére. Ugyanakkor itt is volt drágulás az utóbbi négy évben, viszont meg sem közelítették a 90-100 százalékos változást. A törzsközönség jellemzően nem is bírna el ilyen mértékű árnövekedést.
(MTI)
