A Balatonban is vannak 50-100 µm-es mikroműanyagok, amelyek bejuthatnak a nagy vízibolha tápcsatornájába.
A mikroműanyagok nemcsak önmagukban jelentenek problémát, hanem a gyógyszermaradványokkal közösen kedvezőtlen élettani hatással vannak e gerinctelen élőlényekre nézve.
A vizsgálatok során a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. szakemberei hétfajta polimertípust azonosítottak az 50-100 µm mérettartományban, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan öt és fél darab fordult elő belőlük, amely hasonlónak mondható a különböző európai tavakban mért értékekhez.
Az ökoszisztémákban megjelenő mikroműanyag-terhelések az utóbbi évtizedben egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, ezek a parányi polimerek ugyanis akut és krónikus hatásokat okozhatnak az algákban, illetve a különböző gerinctelen és gerinces szervezetekben.
Emellett a mikroműanyagok felületéhez különféle emberi eredetű szennyező anyagok (gyógyszermaradványok, policiklusos aromás szénhidrogének és növényvédő szerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek, ami tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban való dúsulását.
Ehhez kapcsolódóan a kutatócsoport azt is igazolta, hogy a polisztirol és a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal együtt viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben – írta a hirbalaton.hu.
