Amit a Yardstick-rendszerről tudni érdemes

A hajók közötti versenyszerű összemérés igénye egyidős magával a sporttal, ám aki különböző megfontolások miatt nem kíván one-design osztályban versenyezni, annak nehezebb a dolga.

Egy hajó nem csak a versenyzést szolgálja: sokan szeretnek túrázni, a nyarat a vízen tölteni a családdal, a barátokkal… Vagyis ennek megfelelően kötnek kompromisszumot, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül osztályhajót vásárolnak. Azután egyszer csak felmerül az ötlet: induljunk el a Kékszalagon! Vagy a Pünkösdi Regattán. Ezek a túraversenyek egyszerre kínálnak sportélményt és kikapcsolódási lehetőséget, csábítják a kishajós múlttal nélküli szabadidős vitorlázókat.

Csakhogy a különböző igények rendkívül különböző hajókat szülnek. Az egyik inkább túrára való, nehéz, széles, alacsonyabb árbóccal, kisebb vitorlázattal tervezték. A másik modernebb vonalú, siklótest, több fizikai erőfeszítést kíván. A harmadik klasszikus, dőlésre tervezett, hosszú kieles, megnyúló vízvonalán kecsesen mozgó hajó. Hogyan lehet ezeket egy versenyen összemérni? Hogyan lehet kideríteni, hogy melyik csapat jobb – annak ellenére, hogy egymástól szinten minden műszaki paraméterben különböző hajókban ülnek?

A válasz – sok más sportághoz hasonlóan – valamilyen előnyadási (handicap) rendszer alkalmazása. E szerint az elméletileg gyorsabb hajó annyi előnyt ad a lassúbbnak, hogy ha mindketten a lehető legjobban vitorláznának, akkor épp egyszerre érnének célba.

A Német Vitorlás Szövetség fejlesztette ki a rendszert, amelynek lényege, hogy a hajóosztályok versenyeredményeit gyűjti össze egy adatbázisba. A futamokon elért időeredmények átlagainak egymáshoz viszonyítása alapján számolják ki az egyes típusok Yardstick-számát. Az alapszám a 100, a lassúbb hajók 100-nál nagyobb, a gyorsabbak 100-nál kisebb számot kapnak. A Yardstick-versenyeken a pályán elért időeredményt (elapsed time) korrigálják (elosztják a Yardstick-előnyszám századrészével), így kapják meg a számított időeredményt (corrected time). Könnyen belátható, hogy a 100-nál kisebb YS-előnyszámú hajók időeredménye nőni, a 100-nál nagyobbal rendelkezőké csökkenni fog. A kalkuláció egyszerű, mindig az eltelt időt veszi figyelembe. Az egyedi hajók értékeit bizonyos elvek szerint (nagyobb génuát szereltek-e fel, van-e spinnakerük, becsukódó-e a propeller stb.) korrigálják, és az alapszámokat évadonként újrakalkulálják. A rendszer hátránya, hogy az előnyszámok nemcsak a vitorlásokban rejlő potenciált, hanem a legénységük képességeit is figyelembe veszi, hiszen ha jó eredményeket érnek el, a rendszer kisebb YS-számokat ad majd nekik – így akinek folyamatosan javul a teljesítménye, hátrányba kerül.

Többek között ezt a problémát hivatott megoldani a dinamikus Yardstick-rendszer, illetve a mögötte húzódó elvek. Ezzel együtt tisztában kell lenni azzal, hogy zárt képlettel nincs megoldás ennyire vegyes mezőnyökre, amikor nemcsak almát kell összehasonlítani a körtével, de még diót és mogyorót is. Törekedni azonban lehet és kell arra, hogy a körülményekhez képest reális, igazságos és széles körben elfogadott számítási rendszert használjunk. Egy adott ország előnyszámítási rendszerének abban az országban és azon a hajóflottán kell jól működnie, ahol létrehozták. A most megalkotott dinamikus szabályozás képlete már kellően árnyalt ahhoz, hogy a körülményekhez képest reális eredményt hozzon a hazai versenyeken.

Alapelve szerint, ha két hajónak egyforma a műszaki típusa, azok csak egy Yardstick-számot kaphatnak, így például ha egy osztály kijelenti, hogy ők egy típus, akkor minden, az osztályhoz tartozó hajó ugyanazzal a számmal fog versenyezni. Ám hivatalosan megengedett a többszörös regisztráció a VIHAR-ban: egy hajó szerepelhet több típussal – különböző felszereltségekkel, ahhoz tartozó egyedi azonosítókkal – a rendszerben, de minden nevezésnél meg kell adnia, hogy akkor épp melyiket használja.

Az új számítási rendszer főbb ismérvei:
– a World Sailing International Empirical Handicap rendszerén alapul,
– kizárja a szubjektivitást: az egyes hajók és hajóosztályok futott időeredményeiből számolja a Yardstick-számokat a többi időeredményhez is viszonyítva,
– lehetővé teszi, hogy egy hajónak – eltérő technikai felszerelés használata esetén – több Yardstick-száma legyen,
– minden hajót figyelembe vesz a számításnál,
– nyilvánosan kezeli a hajók technikai adatait.

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 147. számában)