Az óceánba veszett a paralimpikon

Angela Madsen hat Guinness-rekordot tartott, a hetedik az lett volna, hogy ő lesz az első, deréktól lefelé béna (egyben a legidősebb nő) sportoló, aki keresztülevez a Csendes-óceánon. Kísérlete fájdalmas kudarcba fulladt.

Élettársa, Debra június 21-én, vasárnap vesztette el vele a kapcsolatot: „Amikor ránéztem a nyomkövetőre, az sokkal inkább sodródást, semmint haladást mutatott. Tudtam, hogy a vízbe akar ereszkedni, mert valamit meg kellett szerelnie a hajón. Úgy volt, hogy üzen, miután visszamászott a csónakba, de nem jött semmi. Akkor kezdtem aggódni. Olyan távol volt bármilyen szárazföldtől, amennyire csak lehetett, ott pedig a kommunikáció igazi kihívást jelent, így maradt némi remény, de onnantól folyamatos nyomást éreztem a mellkasomban.”

Soraya Simi filmes, aki Madsen útját dokumentálta, felvette a kapcsolatot a parti őrséggel, amely egy teherhajót irányított a térségbe, valamint kiküldött egy repülőgépet: erről a gépről látták meg a vízben, a hajóhoz kötve, holtan, de a rossz műholdas lefedettség miatt nem tudták azonnal közölni az információt. Amikor a teherszállító hétfőn megérkezett, a fedélzetére vette Madsen testét. Útja az első naptól hordozta ezt a kockázatot, és ő ezt mindenkinél jobban tudta. Úgy volt vele, hogy ha egyszer meghal, az legyen a tengeren, miközben azt csinálja, amit szeret. „Vagány nő volt, életem egyik leginkább meghatározó figurája. Egyszer megkérdeztem tőle, mit csinál, ha rossz napja van. Azt válaszolta, olyankor még keményebben evez. Most Hawaii-ra készülök, szeretném megmenteni a hajót, benne a kamerákkal és az eddig forgatott nyersanyaggal. Deb és Angela is azt akarta és akarja, hogy befejezzem a filmet. Komoly felelősséggel jár megörökíteni és közzétenni valakinek a történetét, de ezt vállaltam, és meg is fogom csinálni” – mondta Soraya Simi.

Angela Madsen katonaként, még a húszas éveiben szenvedett hátsérülést, a korrekciós műtét azonban nem sikerült, és félig lebénultként ébredt fel az altatásból. Kétszer evezte át az Atlanti-óceánt, 2008-ban a pekingi paralimpián evezésben indult, 2012-ben Londonban bronzérmes lett súlylökésben, aztán Rióban 2016-ban súlylökésben és gerelyhajításban állt oda a vonalhoz. Az utóbbi években edzőként is dolgozott.

(forrás: today.com, fotók: time.com, today.com, gomag.com, teamusa.org)