Legenda születik – OSTAR 1964

Utólag visszatekintve tisztán látszik, hogy a második szóló transzatlanti verseny volt az, amelyik elindította az egyik legmeghatározóbb szólóvitorlázó karrierjét, nagyban segítette a vitorlázás mint sport franciaországi elterjedését és komoly lökést adott a nyílt tengeri hajók tervezésének.

Abban az évben tizenheten neveztek a regattára, ott volt az első verseny mind az öt indulója (igaz, csak Chichester és Hasler használta ugyanazt a hajót, mint akkor). Val Howells egy 35 lábas kutterre (Akka) váltott, David Lewis katamaránra (Rehu Moana), Jean Lacombe pedig egy lábbal hosszabb vitorlást választott (Golif, üvegszálas szlúp, 22 láb). Ketten nem tudtak indulni: Arthur Piver nem ért át időben az Egyesült Államokból a trimaránjával, Charles McLendon 48 lábas ketche pedig kigyullad.

Változás volt 1960-hoz képest, hogy a célt New Yorkból áttették Newportba (Rhode Island), illetve díjat ajánlottak fel annak az egytestűnek, amelyik a korrigált idő szerint nyeri a versenyt (az előnyszámok alapját a hajók vízvonalhossza jelentette).

Val Howells mindjárt a rajtnál szerencsétlenül járt, egy nézőhajóval ütközött, és vissza kellett térnie a kikötőbe, hogy kijavítsa a sérüléseket. Derek Kelsall (Folatre) messzebb jutott: az ötödik napon a második helyért küzdve ütközött valamivel, amit bálnaként azonosított. Kormánya és svertje látta az eset kárát, visszahajózott Plymouthba, rendbe tette a dolgokat, aztán újra elrajtolt – 34 nap késéssel!

Eric Tabarly, a regatta egyetlen francia résztvevője favoritnak számított: övé volt a legnagyobb hajó (Pen Duick II., 44 láb), amit kifejezetten erre a célra épített.

Előzetesen alaposan tanulmányozta az időjárási adatokat, fizikailag fitt volt, elkerülték azok a viharok, amik az első OSTAR indulónak életét megkeserítették, végül három nappal a második Chichester előtt ért Newportba. Mivel a rádiót egyáltalán nem használta, fogalma sem volt arról, hogy áll a versenyben, és az is csak egy elejtett mondatából derült ki, hogy a huszonhét napból mindössze az első nyolcon működött az automata kormánya. Győzelme felrázta az akkoriban kissé depressziós Franciaországot, De Gaulle elnöktől megkapta a Becsületrendet (Legion d’Honneur).

A végül tizenöt indulóból tizennégyen értek célba, a brit Robin McCurdy visszalépett a versenytől – írta az rwyc.org.

(fotók: france3-regions.francetvinfo.fr, seatosummitnet.wordpress.com, en.muzeo.com, rwyc.org)