A gízai nagy piramis egy 43 méter hosszú, 4600 éves hajót rejtett, amelyet a múlt század közepén találtak meg.
A mintegy 4600 éves hajót az egyik legjelentősebb egyiptomi felfedezésként tartják számon, egyúttal misztikumként is, hiszen nem teljesen egyértelmű, miért került a fáraó nyughelyéhez.
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a hajónak spirituális rendeltetése volt: úgynevezett napbárkaként arra szolgálhatott, hogy a fáraó lelke eljuthasson vele Ré napistenhez a túlvilágra. Ezt alátámasztja a tény, hogy az alkalmatosság szerkezete nem lehetett a legalkalmasabb a valós használatra.
Noha ez utóbbi funkció kézenfekvőnek tűnik, és igaz is lehet, de a deszkákon víz nyomára bukkantak, ami mégis arra utal, hogy a hajót használhatták vízen. Előfordulhat, hogy erre fektették a bebalzsamozott fáraót, amikor Memphisből a piramishoz szállították a testét. Egy harmadik opció pedig az, hogy a hajó Hufu zarándokhajója lehetett, amellyel bejárta a szent helyeket, és hogy a túlvilágon is használhassa, vele temették el vízi alkalmatosságát is. Az egyiptomi temetkezési szokások szerint ugyanis temetésükkor különféle kísérő tárgyakat kaptak a uralkodók, gondoljunk csak a Tutanhamon sírkamráiban lelt több mint 5 ezer tárgyra.
Szemben az ősi európai, hajót tartalmazó sírokkal, itt nem helyezték el benne az elhunyt testét. Nem is tudták volna, hiszen Hufu bárkája darabokban volt. A hajó javarészt libanoni cédrusból készült, lapos fenekű, gerinc és tőkesúly nélküli szerkezet, amelyet 1224 alkotóeleme alapján, többévi munka során, az egyiptomi hajóépítés szabályait figyelembe véve építettek újjá – írta a femina.hu.
