52. Kékszalag – Történetek a mezőnyből

A tavalyi Balaton-kerülésen 535-en indultak, és 339-en célba is értek. A győztes RSM2 17 óra, 52 perc, 7 másodperc alatt teljesítette a pályát, a célba érkező közül pedig megszólaltattunk néhányat, meséljék el, hogyan élték meg a versenyben töltött idejüket.

Madicken – a Yardstick szerint korrigált győztes
Füredről vitorláztunk ki, de úgy készültünk, hogy a déli part mellett tesszük le a voksunkat. Fent még volt szél, középen semmi, lent újra igen, front pedig nem jött. Néztük a szögeket, balcsapáson Zamárdiba tudtunk menni, ezt a szelet ismertük, Keneséig szépen felteker. Persze azért ott motoszkált bennünk a kisördög, hogy mi van, ha mégsem… Jobbcsapáson abszolvált rajt után, amint lehetett kiigazítani, megtettük, de azt egy Asso99 mutatta, hogy nem jó túl közel menni a parthoz. Némi távolságot tartva mentünk, szépen tekert föl, lassan léptünk el mindenkitől, aki alattunk haladt, és valami tuti csíkban lehettünk, mert azok mellett is elmentünk, akik felettünk voltak. Láttuk, hogy az északi partnál még a nagyok is beragadtak.

Láttuk, hogy a déli partnál épül a nyugati szél, viszont a Sirocco meg északiban dőlve rohant, már majdnem Badacsonynál. Erős tanakodás kezdődött, és végül vízen, de a déli parthoz közelebb haladtunk, tudtunk hosszan húzni jobbcsapáson. Badacsonynál annyira felfrissült a szél, hogy elértük a reacher tűréshatárát, a Szigligeti-öblön egyszerűen átrohantunk. Balatongyöröknél állt vagy húsz hajó, próbáltuk alulról kerülni őket. Mint kiderült, az egytestű élmezőnyt értük utol, és beestünk közéjük. Kezdődött a szélvadászat befelé, ami elég jól sikerült, mert a siófokihoz hasonló pozícióban vettük a keszthelyi bóját. Kifelé jövet megint délre tartottunk, Fonyód előtt voltunk legközelebb a parthoz, de azért tartottunk némi távolságot, mert ígérték az északi szelet. Kezdetben keletiben cirkáltunk, aztán nyugati érkezett, abban spinakkereztünk a cső felé. Elég jól sikerülhetett ez a szakasz, mert a Sirocco mögénk ért le az északi partról. Persze megettek erőből, de ennél nagyobb bajunk ne legyen az életben. A befutóra is spinakkerrel fordultunk rá, 13:07:21-kor azzal szeltük át a vonalat. Azt tudtunk, hogy a 33-as osztályt nyertük, négy órát verve a másodikra, estére aztán kiderült, hogy mi lettünk a legjobban navigáló hajó.

A csapat: Gömbös Lóránd, Horgos Tamás Ferenc, Tamás István, Beck Gergő, Röszler János, Bayer Zsolt.

Viper American Crew – a kezdők projektje
A rajtra a tervezettnél később indultunk ki, így nem jutottunk le a vonal déli végére, vízközépen vágtunk neki a versenynek. Így bejött, amitől tartottunk, a kezdeti lendület hamar megtört, a szél elállt, mi pedig délután 4-kor értük el Kenesét, a 485. pozícióban. Ebből lett Siófokra 429., este háromnegyed nyolckor. Addigra azonban megjött a délkeleti szél, amiben spinakkerezve még nem koromsötétben hagyhattuk el Tihanyt, majd azonnal az északi part közelébe húztunk. Óriásit mentünk az éjszakában (értve ezalatt azt, hogy végig irányban haladtunk), olyannyira, hogy a reggel 7 óra már Szigliget környékén talált bennünket.

A Keszthelyi-öböl persze hozta a széltelen formáját, de legalább egy takkon tudtunk bemenni, aztán kijönni – még ha vánszorogva is. Györöktől ismét jó szelet kaptunk, a délnyugati olyan tempóban repített bennünket, hogy sorra hagytuk el a tőlünk délebbre lévőket. Révfülöpnél az előrejelzésnek megfelelően ránk fújt az északi, ami még gyorsabban vitt Tihany felé. Átlépve a csövön, cirkálva kellett volna a befutó felé tartani, de ott már – 34 óra vitorlázás után – annyira fáradtak voltunk, hogy inkább a biztonságot választottuk, hagytuk a szélfordulókat, futtatott kreuzban óvatoskodtunk felfelé, minimális számú manőverrel. Ezzel együtt 20:39:01-kor célba értünk.

A csapat: Szabó Tamás Vilmos, Szigethy András, Bánhidy Norbert, Sebestyén Márton, Orbán Ádám.

Szent Ágota – a lánycsapat
A hínárhelyzet és az előrejelzés alapján nem volt kérdés, hogy a déli partot választjuk, a vonalon is igyekeztünk a végéhez legközelebb rajtolni. Ez annyira „jól” sikerült, hogy egy körülbelül harmincfős bollyal már egy perccel a rajt előtt kint voltunk, kockáztatni nem szerettünk volna, így az első adandó alkalommal visszamentünk, és elrajtoltunk még egyszer. Ezzel együtt maradtunk az eredeti elképzelésnél, hosszú balcsapásos menetben értük el Kenesét a 97. helyen, már genakkerrel. Láttuk az osztálytársakat, de messzinek tűntek. Reacherrel húztunk Siófokra, ám félúton elállt a szél (a kapunál 106. helyen álltunk), indult az egérkedés, mindenki mozdulatlanná dermedt, nehogy megálljon a hajó. Jött némi szél, és a tihanyi csőig fordultunk vagy százszor – a csapat legnagyobb örömére! A csőből kiérve már másik szél fogadott, és este 8 körül felment a genakker, ami szépen felvitt minket északra, így egy pillanatig sem kellett gondolkodni, hogy merre húzzunk. Jó volt a tempó, de arra hamar rájöttünk, hogy nem szabad túl közel menni a parthoz, mert akkor lelassulunk. Csodás éjszakánk volt, segítő széllel, hullócsillagokkal, a Tejút alatt genakkerezve. A csapat bírta, megkezdődtek a pihenések is. Ekkor már tudtuk, hogy az osztály kicsit szétszóródott, és nem is vagyunk olyan rossz helyen. Fantasztikus élmény volt!

A csapat: Bimbó Beáta, Bánkuti Anna, Borsai Eszter, Dragonya Dóra, Kis Orsolya, Varga Ágnes, Vattay Kriszta.

Nauszikaa – a legkitartóbb
A rajtot a déli bójánál terveztük, a terv az volt, hogy irány Káptalanfüred. Mire vízközépre értünk, irgalmatlan lavór alakult ki előttünk, egy tucat hajóval úgy beragadtunk, ahogy kell. Legalább fél órát álltunk, mire el tudtunk indulni. Kenesére 19:10-kor értünk, mögöttünk már csak öten jöttek. Akkor a legénység néhány tagja megpedzette, hogy álljunk ki, de a kapitány és a mocó a tovább haladás mellett döntöttek, így a többieket is sikerült rábírni a folytatásra. Siófokot elhagyva az volt az érzésünk, hogy eltűnt mögülünk mindenki. A cső után inkább az északi parthoz tendáltunk, ami bejött, Keszthelyen már sokan voltak körülöttünk-mögöttünk. Jó ciklusban mentünk vissza a cső felé, volt szél, és így kedv is vitorlázni.

Balatonudvari környékén elhangzott, hogy időben necces lehet a dolog, de nyomtuk tovább, a természet pedig megjutalmazta a kitartásunkat: a csőben olyan szél fújt, amiben már nyitogatni kellett a grószt. Ahogy az elején kiszúrt velünk, úgy segített a végén. A befutónk (szombat reggel 6:01:14) után mindenki hálálkodott, amiért nem álltunk ki.

A csapat: Illy András, Illy Botond András, Illy Soma, Kormány Gábor, Kassai Márkó, Dara Róbert, Szabó Péter, Sülle-Balassy Csaba.

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 148. számában.)

A 2020-as Kékszalag kisfilmje.

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!